Get Adobe Flash player
Home

Története

A magyar szőlőfajtákat 1875-ben egy új betegség, a filoxéra támadta meg hatalmas károkat okozva. Ezért 1880-ban létrehozták az Országos Filoxéra Kísérleti Állomást, majd 1881-ben a Borvizsgáló Állomást Budapesten, a Herman Ottó úton. A földművelésügyi miniszter 1917-ben rendeletben életre hívta a Magyar Királyi Mezőgazdasági Növénytani és Szőlészeti Intézetet. Budapest ostroma alatt 1944-45 telén a Herman Ottó úti telep épületei leégtek, romokban hevertek, a berendezés és a felszerelés elpusztult. A II. világháború befejeződése után azonban újraindult az élet.
Ezen a kutatótelepen 1949-ben alakult meg intézetünk elődje, a Konzerv-, Hús- és Hűtőipari Kutató Intézet (KOHIKI), amelynek egyes osztályai új telephellyel 1959-ben önálló iparági kutatóhelyek lettek, és ugyanakkor a Herman Ottó úton maradó részlegek továbbfejlesztésével létrehozták intézetünket (akkor még Központi Élelmiszeripari Kutató Intézet, KÉKI néven).
A KOHIKI igazgatója, dr. Török Gábor lett a KÉKI első vezetője, aki 1966-ban bekövetkezett haláláig irányította az intézetet. Munkája nagymértékben hozzájárult a magyar tartósítóipar fejlődéséhez és meghatározó, úttörő jelentőségű volt az élelmiszerek gyorsfagyasztásának hazai bevezetésében.
Kezdeményező szerepe volt az ionizáló sugárzásos tartósítási kutatások korai magyarországi megindításában. Tudományos iskolát teremtett, amelyet egykori közvetlen munkatársai éltetnek tovább, akik közül legalább egy tucat kutatóhelyi vezetővé vagy egyetemi tanárrá lett időközben.
Dr. Vas Károly akadémikus 1967-től 1981-ben bekövetkezett korai haláláig vezette az intézetet. Maradandót alkotott az élelmiszer-tartósítás tudományos megalapozása, az antimikrobás fizikai és kémiai tényezők hatásmechanizmusának feltárása, az élelmiszer-analitika, a mikrobaeredetű enzimkészítmények előállítása és élelmiszer-ipari alkalmazása, továbbá egyes élelmiszer-mikrobiológiai vizsgálati metodikák fejlesztése területén. Múlhatatlan érdemeket szerzett a KÉKI továbbfejlesztésével, nemzetközi kapcsolatainak erősítésével, az élelmiszer-tudományi tevékenység elismertetéséért folytatott erőfeszítéseivel, országos koordinált kutatási program megszervezésével. Vezetésével jött létre az MTA ma is működő Élelmiszer-tudományi Komplex Bizottsága és alapító főszerkesztője volt a Magyarországon szerkesztett, de ma már nemzetközi folyóiratként működő Acta Alimentaria-nak.
A kutatás finanszírozásban az 1990-es évek elején zavar keletkezett az élelmiszeripar privatizációja során. Az ágazati kutatóintézetek jelentős része forrás hiányában válságos helyzetbe került így több megszűnt és kutatói állományuk szétaprózódott. Az 1990-es évek közepétől azonban számos EU program (pl. EURÉKA, COST, EU 5. Keretprogram) nyílt meg a tagjelölt országok számára. Az intézet főigazgatója 1999-ig dr. Biacs Péter volt.
A Központi Élelmiszeripari Kutató Intézet neve 2001-ben Központi Élelmiszer-tudományi Kutatóintézetre változott, ezzel is jelezve az élelmiszer-tudomány szerepének erősödését.
2011-ben az intézet profilja jelentősen bővült, s az Európai Unió „a termőföldtől az asztalig” szemlélete jegyében az élelmiszer-tudományi kutatások környezetbiztonsági tudományos vizsgálati tevékenységre is kiterjednek. Ezt tükrözi az intézet új Agrárkörnyezet-biztonsági Főosztályának megalapítása, melynek kutatási tevékenysége környezetanalitikai, ökotoxikológiai és mikrobiológiai szakirányokat foglal magában. A tudományterületi bővülés az intézet megnevezésében is tükröződik: az intézmény 2012. évi Alapító Okiratában rögzített neve Központi Környezet- és Élelmiszer-tudományi Kutatóintézet.

A kutatási célkitűzéseiben és szervezetileg is megújult KÉKI az élelmiszer-tudomány és -technológia terén végez alap- és alkalmazott kutatásokat az élelmiszer-biztonsági és -technológiai kockázati tényezők kimutatására, nyomon követésére és csökkentésére alkalmas új módszerek fejlesztésére; új élelmiszerek és eddig nem ellenőrzött technológiai eljárások kockázati tényezőinek feltárására; az élelmiszer-biztonságot és az egészséges táplálkozást szolgáló, környezetkímélő eljárások és gyártmányok fejlesztésére. Ezen túlmenően aktív szerepet vállal a tudományos közéletben, az oktatásban valamint különböző minisztériumi háttérfeladatok ellátásában. Tevékenységével jelentősen hozzájárul a hazai élelmiszer-biztonsági stratégia és program kialakításához, valamint Magyarország képviseletéhez az európai tudományos életben. Európai vérkeringésbe való bekapcsolódását pedig a kiemelkedő számú európai uniós pályázatok száma fémjelzi.